Augusztus 6-án Az AsztaLom műhelyében jártam, Gödöllőn és habár Erikával már többször találkoztam, a műhellyel ez volt az első élményem. Pont olyan, mint ahogy képzeltem. Otthonos, barátságos, Erikás, minden sarokban valami apró kincs, csoda bútorok, tapogatnivaló mindenhol. Nekem van egy olyan fura szokásom, hogy még meg sem nézem rendesen a dolgokat de már nyúlok is hozzá, hogy érezzem milyen a felülete és hát itt annyi szép felület van.
Felfele persze kalandos volt.
Pesten én el vagyok veszve, akár gyalog, akár kocsival, léghajóval, tökmindegy. Ha nincs nálam GPS vagy Lacsika akkor simán elbolyongok napokon át. Nah, hát most kocsival voltam, GPS is volt. de az utat lezárták, az IGO megőrült, a telefon szólt hogy lemerül, Erika hív hogy merre vagyunk. Közben egy erősen ittas munkás próbálja elmondani számomra semmitmondó utcanevekkel hogy ha négy S kanyart teszek ott, utána elfordulok ott, ahol amúgy nem szabadna (itt kacsint) akkor irányban vagyok, de amúgy itt, azért nem tudok átmenni mert a híd le van zárva...tényleg? hmm kösszépe!
A vége az lett, hogy mentem aztán elfordultam, aztán megijedtem, hogy nem ott kellett volna, fordultam megint, egyenes és bumm IGO feléledt, irányban voltam. Megérkeztünk, és időben. Az apropó Wind&Beer workshop volt, lámpát gyártottunk rézcsövekből. Remekül éreztem magam, és az hogy Noémiék lelkesen mondogatták, hogy otthon bizony milyen különböző formákat csinálnak meg, jelezte, hogy már megérte.
Beszéljenek helyettem Molnár Niki csodás képei (akivel amúgy Wondeer Wedding néven fotózunk esküvőt), köszönöm, hogy jöttetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése