2015. október 26., hétfő

Bútorgombot

Az egész úgy indult, hogy szerettem volna a Wind&Beer bútorokhoz, egyedi saját bútorgombokat gyártani, amik úgy passzolnak a cuccokhoz, elegánsak, de van bennük egy kis játék .(játék az kell, mindenhova, mindenbe, anélkül uncsi az élet, minden értelmes élőlény játszik kortól függetlenül, csak az ember olyan nyomi, hogy "én már felnőttem" címszóval valamiért kitörli ezt a mindennapokból) Megmondom őszintén, ezeket a fehér meg mindenféle kerámia gombokat nem szeretem. Nem igazán tudom megmagyarázni, csak nem.

Aztán jött Orsi, aki rákattant a betonra. Még májusban, az első alkotós hétvégén jött elő, hogy öntsünk beton tárgyakat, mert az marháuljó. Attól függetlenül, hogy mindenki rápörgött a dologra,  ebből persze nem lett semmi, a bor fogyott, a sztorik kerültek elő, de a beton a zsákban maradt.

Aztán pár hónapra rá Orsi bizony gyártott beton bútorgombokat , Erikának az egyik szekrényhez. Nah, és akkor én itt mondtam, hogy nekem betongomb kell, de ennél Bálintosabb. Szóval ezek a gombok DASH inspirálta, Bálint kicsit a saját képére formálta bútorgombok lettek. 

Kezdésnek rézcső. Igen, tudom, aki lassan azt gondolja, hogy engem valami helyi rézcső értékesítő munkatárs szponzorál, azt megértem. De nem, nincs így. Bár imádom a rezet (nem úúgy, nem leadni, dolgozni vele). Ebből ugye több átmérőjű létezik (15,18,22,28,35...), én a 28 miliset lőttem ki magamnak, az olyan kompakt mint a régi telefonok voltak. Ezen jelölgetek be 1 centiméteres szakaszokat, sokat, sok gomb kell nekem. Jöhet a darabolás, rézcső, görgős kézi csővágó. Ahogy említettem, sokat, tehát sokat pörgettem körbe-körbe. Nem baj, kijött pár f@#sza új album a napokban, lehet közben tekergetni nyugodtan.





Darabok levágva. Jöhet bele a beton. Én sima előre bekevert estrich betont használtam. Egyetlen baj vele, hogy 40 kilós a legkisebb zsák. Nem azért baj, mert nem fogy el, a-a, nagyon sok mindent akarok én még önteni, hanem hogy nagyon szar cipelni. Szóval kevertem egy adagot, csak úgy érzésre mint a kuglófot a nénik. Betöltöttem a gyűrűket. Belemértem és helyeztem a csavarokat (sima mezei hatlapfejű csavar), beletömködtem, a felesleget lehúztam (erről nincs kép mert itt már nagyon betonos volt a kezem), aztán jöhet a száradás.




Kell azért pár nap kötés, mire neki lehet menni úgy igazán, barom módjára. Következik egy csiszolás, fényesítés, a végén pedig egy lakkozás, mert a réz az hamar szerelembe esik a levegő, illetve a kéz nedvességtartalmával. Kész. Hozok még fényképeket, felszerelt gombokról, értelem szerűen, ahogy bármelyik más bútorgomb, ez sem mutat jól mindenen. Főleg a sötétebb, fekete, mattabb dolgokhoz javaslom. (igen, a képen nem ilyen van) Ha szeretnél ilyet, keress bátran!




Ha tetszett bejegyzés, less be hozzám Facebookon is! Bálint

1 megjegyzés:

  1. Atyaég! Még nem tudom, mire, de kell! Kénytelen leszek egy bútort kitalálni hozzá...

    VálaszTörlés