Bögrék

Mivel éppen kegyetlen hideg van kint, plusz amúgy is ipari fogyasztónak számítok, ha teáról van szó, jöjjön egy rövidke bögrés bejegyzés. Sok bögrém van, nagyon sok. Többnyire szeretem őket, mindig mást. De most éppen ezek a legklafábbak. Aki szemfülesen lesi az internetet biztosan találkozott már ilyesmivel, de én még az elején megfogadtam, hogy ide csak az kerülhet fel, amit a saját két kezemmel készítettem. (Nah jó nem vesszük bele ha a Lacsika haj-szárítózza a festéket vagy a Ratyibá keveri a maltert.) Ezért jöjjön most az én verzióm.
 

Katonai ládák

Aki ismer az tudja, hogy betegesen vonzódom a ládákhoz és kosarakhoz. Remekül el lehet pakolni bennük minden kacatot és emellett még baromi jól is néznek ki. Így hát az évek során elég szép gyűjtemény jött össze. Ehhez mondjuk az kell, hogy módszeresem vadásszam őket mindenfele. Jelen esetben két régi katonai ládáról beszélünk. Az egyiket régebben kaptam egy kedves ismerősömtől, mondván én minden ilyen sz@rnak örülök, ő meg úgyis csak kidobná. A másikat az interneten leltem egy licitálós oldalon, (igen V és aterára végződik) nevetséges összegért.

Íróasztal

Szerintem minden ház körül van legalább egy olyan bútor, amire az ember azt mondja, "ezt kár elherdálni". Persze, igazából nem jó sehova, meg már régi, meg ronda és amúgy is csak a helyet foglalja. Ebből szokott az következni, hogy az ember a végén mégis kidobja ezeket a darabokat. Természetesen nekem is volt egy ilyen, a történetbe illő íróasztalom. Még gyerekkoromból maradt meg, pihent a padláson egy keveset, volt egy kicsit itt, egy kicsit amott, de igazából sehova nem volt jó. Kidobni persze nem akartam. Emlék, meg hát ez még fából van és ahogy azt már említettem, imádom a fát.
 

Fürdőszoba projekt #1

Gondoltam, hogy a 2013-as nagy bejgliszezon végével én is lelassulok és nem leszek olyan termékeny, (mármint bejegyzés ügyileg, remélem a többi rendben van) de hogy ennyire, az nem volt betervezve. Nah, ne magyarázkodjunk, vágjunk bele.

A tetőtérben van egy kicsi kis fürdőszoba, ami bizonyos okokból eddig nem volt használva. Egyik reggel úgy ébredtem, hogy már pedig én szeretnék fent zuhanyozni, ezért szétbombázom az egészet. Zuhanykabint, tapétát...az egészet, mondogattam. (Ez annyira jól sikerült, hogy a nagy bombázás közepette a zuhanykabin ajtaja rám is robbantotta magát. Haragudtam rá nagyon, meg magamra is, mert szemüveg nélkül ügyködtem, látni meg azért eléggé szeretek. De aggódni nem kell, hiba nincsen) Persze a dolgok előrehaladtával és pénztárcám tartalmának fogyásával, némiképpen azért módosult a plan, de többnyire azért tartottam magam. A költségek lefaragásának érdekében úgy döntöttem, hogy az eredeti "fürdőszobaszekrény" marad, legalábbis egy darabig. Ezzel egyetlen piciny baj volt, hogy fájdalmasan semmilyen. Mindenki ismeri ezt a mindenhol kapható, fehér (az isten tudja miből van) sablon, kis fiókos szekrénykét. Ők azok, enyhén más fiók osztással.
 

Rövid bejegyzés egy teáskannáról

Ahogy a cím is mutatja, ez egy rövidke bejegyzés lesz. A lényege, hogy mielőtt valamit végleg az utánunk hömpölygő szeméthalmaz tetejére hajítanánk, gondoljuk át, jó-e még valamire. (és ez nem egyenlő azzal, hogy minden haszontalan sz@rt összegyűjtünk és elraktározunk, mert azt nagyon rühellem!:).

Amúgy ha végképp nem bírjátok, dobjátok ki nyugodtan, ha olyan, majd én összeszedem. Ebben az esetben is ilyesmi történt. Meséltem a cimborákról, akik az első konténerbe nem vágták bele a konyhaszekrényt. Nah, ezt az alumínium teáskannát viszont belevágták. Én megláttam, megörültem, kikukáztam, hazahoztam.

 

Ablakkeretből képtartót

Mint már említettem, imádom ha valami kopott, régi vagy, hogy divatosan fejezzem ki magam antik. Természetesen ennek a meseszép "antik" ablakkeretnek is van egy rövidke története.

 

Dohányzóasztal

Tudnotok kell, hogy van nekem egy olyan kis, különálló helységem amit úgy hívunk, a 'lubb. (Ahogy egyik tanult cimborám magyarázta el egy értetlenkedő vendégemnek: " 'lubb érted...silent K...mint az 'ocsma meg a kocsma, vagy ha angolos vagy akkor a knife") Szóval van ez a 'lubb ahol ülünk, teázunk, nevetünk, részegedünk, alszunk, tehát többnyire a kikapcsolódásunkat szolgálja. Itt gyakorlatilag minden a saját és barátaim keze munkája, a lámpaburán át (az asztalkán) az ajtóból készült bárpultig minden. Ezt csak azért mesélem el, mert sok dolgot szeretnék veletek megosztani a 'lubb különböző szegleteiből, ami remélhetőleg a végén összeáll egy nagy egésszé :)

Tehát a hely adott, kellett egy dohányzóasztal. Amit én szeretek, ha egy bútor nagy, robusztus, amire a Jóska bácsi azt mondja, ebben van anyag fiam. Egy meg nem valósult lépcső projektből maradt egy ilyen klassz 0,15 x 0,07 x 4,0 m méretű darabkám. Tökéletes! Gondoltam én.

(Mielőtt azon morfondíroznátok, hogy há hülye ez, ha ebből a drága faanyagból, időt, festéket beleölve asztalt csinál, mikor a 'esco-ban tök olcsón lehet venni. Elmondom kb 3000 magyar pénz, plusz a festék, plusz a csiszolópapír. Könnyen kimatekozható, hogy ennek a sokszorosáért kap az ember valami gány bútorlap tákolmányt.)  

Konzervmécses

Mindig azt mondom, hogy bármiféle szöszmötölés során a legfontosabb az inspiráció. Legyen az étel, festmény, zene, kertészet, bármi...látsz valamit, ami megtetszik, kicsit a magad képére formálod, alakítod, abból jön valami teljesen más és bumm máris szebb a napod. Hogy miért mondom ezt? Mert természetesen a következő mécsest sem én találtam ki, ezer helyen láttam, valószínűleg ugyanennyien csinálták is meg ugyanígy. De remek ötletnek tartom és bárki könnyedén megcsinálhatja a saját elképzelései szerint. Jöjjön tehát az én verzióm.

Konyhaszekrény projekt #1

Nos kezdjünk bele! :) Ennek a projektnek a kiindulópontja egy jó barát felújítandó házikója volt. Költségek lefaragása érdekében szinte mindent a kedves tulaj építgetett a helyére a saját, és cimborák kezével. Az egyik ilyen meló utáni meló során merült fel, hogy "Te Bebi, ezt a régi sz@r konyhabútort nem-e lehetne valahogy, olcsón, emberi köntösbe bújtatni? Csak pár évig kellene kihúznia, amíg elég magyar forint gyűlik össze valami klafára". Én meg mivel fáradhatatlan bütykölő és elkötelezett DIY rajongó hírében állok, természetesen rávágtam: "hát hogy a pi..."