2014. december 22., hétfő

Rendhagyó bejegyzés egy otthonról, és évet is zárunk!

Ez most egy rendhagyó fajta lesz. Nem alakítunk át semmit és nem lesz általam feltalált, majd forradalmasított ronggyal dörgölés sem. De, hosszú lesz. Sok képpel, egy gyönyörű otthonnal. Mesélek is egy kicsit, le is zárom az évet, és elmorzsolok pár könnycseppet, hiszen a blog bizony egy éves lett.

A bejegyzés gondolata pár hete merült fel bennem, mikor hosszú idő után először császkáltam Győrben és úgy alakult, hogy egy rapid ismeretségnek köszönhetően, betekintést nyerhettem Zoliék otthonába.


2014. november 27., csütörtök

Négy hét és Karácsuka!

Minden évben ugyan az, hogy még van időm, Bálint ráér, b#szom messze van még az. Aztán meg ott vagyok, hogy jééézusom pár hét és kómába kell kajálnom magam. Bevallom, kicsit sem bánom, hogy a november mindig ilyen rövid, mert imádom a Karácsukát (ez az OC rajongásnak tudható be, nem hiszem, hogy már kinövöm). A készülődést, díszítgetést, ajándék gyártást, csomagolást, a karácsonyi zenéket, a forralt bort, a vásárt, a családot (akik már megszokták, hogy engem nem érdemes ilyenkor végeláthatatlan családtúrára rángatni, mert annak csak morcogás a vége. Üljünk le szépen egy helyre és legyünk együtt.) és még sorolhatnám. A készülődést tehát már elkezdtem. A lakás kezd átváltozni, kerülnek elő a díszek, plusz a fűnyírót megcseréltem a hómaróval, hátha idén végre fehér karácsuka lesz. Nem maradhat ki a koszorú, és természetesen a naptár sem, ezeket szeretném most megmutatni Nektek. Mielőtt valaki betámad, hangsúlyozom, hogy nem találtam fel újra a kereket, én is gyűjtöm az inspirációt mindenhonnan. Ez szimplán egy verzió, ahogy a Nem mind lom csinálja az ellesett ötleteket.

2014. november 23., vasárnap

Lomis asztalka


A bolha- vagy lomispiac a magamfajta embernek kész Kánaán. Időben érkezni, mindent gyorsan, de alaposan átnézni, meglátni a tömérdek szemét között a kincseket. Alkudozni egy keveset (jobb esetben), majd otthon tisztogatni, nekiesni az új szerzeményeknek. Felbecsülhetetlen. 

A blog címéhez híven ezt a kis asztalkát egy ilyen helyen gyűjtöttem be magamnak, eléggé barátságos áron.




2014. november 10., hétfő

Workshopon jártam!

A hétvégén workshopon jártam. Bizony. Kreatív kert - Kreatív otthon Eni hívott meg a műhelyavató foglalkozására, ahol a Decor Labor stencileket próbálhatták ki a jelentkezők, méghozzá Pentart festékekkel. Ez volt az első, mármint workshopom, és habár a legendák szerint az első soha nem az igaz, én imádtam. Vártam mert kíváncsi voltam, más hogyan használja a stencileket, csoportban mindig csak tanulhat az ember, és vártam mert személyesen is találkozhatok azokkal, akiket eddig csak az interneten ismertem. Plusz ezeket a festékeket még én sem próbáltam, szóval tripla öröm, szerencsés fickó vagyok.

2014. október 30., csütörtök

Olvasói munkák II.


Két dolog miatt örülök. Az első, nos, hogy ez az etap  gyorsabban összejött. Reméltem, hogy azért rákapunk az ízére, mert hát valljuk be ez tökjó móka. Plusz valamiért úgy gondolom, hogy az ilyen bejegyzéseknél nyugodtan leírhatok mindenféle aktuális baromságot a hétköznapokból. 

Jelenleg a legnagyobb bánatom, hogy egyszer csak úgy ébredtem, hogy kevesebb időm volt estig. Nem igazán értettem hogyan van ez és ráadásul a megfejtés is csak másnap érkezett. Reggel ittam egy bödön teát, ránéztem a sütőre, teljesen patent időben voltam. Kabát, sál (mert már ez is kell) kocsiba be, gyújtás és jött a csavar, a műszerfal szerint f@sz#n elkéstem úgy negyven perccel. Kezdtem is gyorsan meséket gyártani, orvosról, vérvételről, álmatlanságban szenvedő nyugdíjasokkal teli váróról, de leesett, aham, a szaros óraátállítás. Nem szeretem. Kevesebbet lehet fotózni, nem szárad a festék, nincsenek levelek, jobban csúszik a bor, szóval minden bajom van. (azért azt megjegyeztem már facebook-on is, hogy szégyen de ezek szerint a sütő okosabb nálam, viszont az kicsit vigasztal, hogy az autó meg ugyanolyan hülye mint én.) Nah, de nézzük miket küldtetek nekem:

2014. október 25., szombat

Rémszarvas (stencil, csapó kettő)


Az a helyzet, hogy deszkatúltengés lépett fel a blogon. Azt hiszem ezek után egy darabig hanyagolom a hasonló dolgokat, kezdek kicsit belekattanni. De a lényeg, hogy újabb stencilem van! Az egész úgy kezdődött, hogy Eni (A Kreatív kert kreatív otthon bloggere. Nézzetek be hozzá, érdemes! Csodaszép kert, csodaszép otthon) küldött nekem egy képet, amin egy fehér szarvas volt deszkákra festve. Kegyetlenül tetszett a dolog, nem csak az állat hanem a háttér miatt is. Igazándiból tudom, hogy a szarvas lejárt téma, pár éve volt divat, de az ilyesmi engem soha nem érdekelt. Akkor nem kellett, most pedig nagyon is. 

Szóval többször előjött a dolog, pörögtem rajta néhányszor, mígnem egyszer csak, Ditta a Decor laborból felhívta a figyelmemet, hogy a téli kollekciójukban bizony szerepel szarvasfej. Hááhh, Wunderschön!  Persze, hogy éltem a lehetőséggel. Kapóra jött, hogy a hétvégét a közelben töltötték és egyéb okból kifolyólag kicsiny falunkba is ellátogattak, így a postázgatást megúszhatjuk. Sajnos én még javában az erdőben bóklásztam (később sikeresen szét is áztam), amikor Ők erre fele jártak, ezért nem személyesen vettem át a stencilt, így a részemről tervezett beinvitálás, teázás kimaradt, de igyekszem pótolni. Stencil a kezemben. Essünk neki!

2014. október 19., vasárnap

Ágynak a vége

Bevallom régóta húztam az ágyvég kérdést. Biztos vagyok benne, hogy páran ismeritek a problémát, hogy hiába vannak párna hegyek vagy egymáson, keresztben alvás, az ember óhatatlanul is "összefejezi" a falat, ha az ágynak nincsen meg a vége, mármint a fal felől. A másik az ne is legyen mert szeretek lelógva aludni. Az meg nem szép, nem a lelógva alvás hanem az összefejezett fal. Bármennyire is szeretek falat festeni a havonta mázolást azért én is kihagynám.

Szóval jött egy pár hónapos halogatás, bújtam a netet inspirálódás céljából. Találtam is jobbnál jobb ötleteket, régi ajtó, deszkák, raklapok, mindenféle.

A háló elég minimál, nem akartam túlcifrázni a dolgot, plusz kedvelem az elnagyolt dolgokat, ezért deszkák, vagyis különböző méretű darabok.



2014. szeptember 22., hétfő

Láda közkívánatra

Az úgy volt, hogy ebből a ládikóból nem terveztem bejegyzést írni, de mivel többen kértétek, természetesen meggondoltam magam. (Könnyen rá lehet venni ilyesmire, azt hiszem)

A baj mindösszesen annyi, hogy az eredeti tervnek megfelelően elég hanyagul fotóztam  a dolgokat, így egykét lépés biza kimaradt. De majd megpróbálom szöveggel pótolni a sztoriban tátongó fekete lyukakat. Hátha az is megfelel.



2014. szeptember 3., szerda

Fotóháttér avagy próbáljunk meg stencillel festeni

Bevallom, amikor ez a stencil mánia beindult, én már tudtam, hogy nekem ilyen kell. Végig egy gyönyörű mintás komód lebegett a szemem előtt, ami szép, egyedi, központi bútor lehet, de beolvad a környezetébe. Szóval agyban ez nekem már nagyon megvolt. Rá tudok pörögni a dolgokra na.

A stencil megérkezett, a komód előkészítve, de mielőtt belevágnék, gondoltam azért kipróbálom kicsiben a dolgot. Még akkor is ha halál egyszerűnek a tűnik. Pedig nem, vagyis de, ha tudod mit hogyan. Fotóhátterem még nem volt, de gondoltam néha jól jön az embernek. (Ha pl. le akar fotózni egy tál málnát ugye) Legyen fotóháttér! Oké Bálint!

2014. augusztus 26., kedd

Olvasói munkák I.

Pár éve azt figyeltem meg, hogy az augusztus mindig baromi zsúfolt. Ilyenkor szarik be a kocsi. A fű valamiért jobban nő mint szokott. Tele van szülinappal. Mindenki érzi hogy hujjuj vége a nyárnak, ezért az összes szerencsétlen percet ki kell használni. Ott van a huszadika, amikor a háziállatok nagy örömére, a valamire való városokban felrobbantjuk az eget. Plusz érezzük, hogy azért szabira is el kéne menni, mert telik az a bizonyos nemi szerv. Nos, hát ez az augusztus még zsúfoltabb volt mint szokott. Volt egy esküvőnk, ahol a bátyám kimondta az igent, mi pedig letáncoltuk a lábunkat. Megszületett a keresztlányom, Emili, ami fantasztikus érzés. (Természetesen már tervezgetem a világ legjobb kunyijának megépítését) Kevésbé vidáman induló történet, hogy egy gyerekkori barátom kobakjában daganatot találtak, ami bevallom, jó pár álmatlan éjszakát okozott nekem. De úgy néz ki, annak ellenére, hogy hithű ateista vagyok, imáim meghallgattattak és minden úgy lesz, ahogy az fair. 

Szóval vannak ezek a zsúfolt napok. Ilyenkor este bezuhanok az ágyba, laptop az ölbe (tudom nem egészséges) és álomba böngészem magam. Mindig hangoztatom milyen fontos az inspiráció, hogy a kreativitás  nagyon sok esetben egy ellesett ötlet saját képünkre formálása, megfelelő helyen és időben. Ezért jött az ihlet, hogy amíg én csiszolgatok, lessük meg Ti mit bütyköltök otthon. Bevallom, kicsit elszámítottam magam. Tudom, hogy nagyon sokan vagytok, de valamiért kevesebben szeretnétek ezt megmutatni, mint én azt gondoltam. De, ahogy a cím is mutatja ezt nem egyszeri megmozdulásnak terveztem. Hátha megjön a kedvetek:)

2014. augusztus 9., szombat

Ágak mindenhol!

Imádom az ágas bogas megoldásokat, jó pár ötletet összevadásztam már a neten a témában. Ezen kívül, néhány éve volt szerencsém egy kiállítás keretein belül, egy rövid időt eltölteni Finnországban. Nah, ott láttam hasonlókat dögivel. Nagyon megfogott az emberek felfogása és hozzáállása, a természetközeliség, a természet tisztelete. Élvezik a modern technika és ezáltal az építészet minden előnyét de az otthonaikat telecsempészik kinti cuccokkal. Olyan érzésem volt, hogy bent is kint vagyok. (és itt most nem a bazi hidegre gondolok) Az új 'lubba mindenképpen akartam pakolni ebből felfogásból. Plusz, a natúr ágak baromira passzolnak a hubbabubbazöldhöz, a fehéres, krémes színvilághoz és az ipari kiegészítőkhöz.

2014. augusztus 3., vasárnap

Díjat kapni jó!

Márpedig én azt mondom díjat kapni minden esetben jó és megtisztelő dolog. Éppen ezért dobta fel a napomat rettenetesen amikor a Kreatív kert - kreatív otthon szerzője Eni, megajándékozott egy ilyen kitüntetéssel. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy korábban már Lady Berry konyhája szintén a kedvencei közé sorolt, aminek nagyon örültem. Viszont valamilyen oknál fogva akkor elsiklottam a válasz fölött, és bevallom nem is nagyon értettem a szabályokat. (Elnézésed kérem Alexandra) Ezért ez a bejegyzés most kicsit mindkettőtöknek szól. 

2014. július 31., csütörtök

"Festékestubusmèszárszék"

"Festékestubusmészárszék", mondta Mónika erre a szerencsétlen fadarabra. Igaza volt. Mintha kegyetlen kiscsoportos gyerekek, sorra fogták volna az olajfestékes tubusokat, és pár izmosabb csapással, röhögve feláldoztál volna őket az asztalnak a lapján. Jó sokat pöcsöltem vele, de ahogy mondani szoktam, a lassú munkához idő kell. Ez többnyire így is van, most sem volt másképp. Szóval.


2014. július 21., hétfő

Csupácsop ülőke (Avagy a 'lubb előfutár)

Nah, az van amire drága nagypapám mindig azt mondta: "megint túl sok mindent csinálsz fiam, ezért igazából semmit sem". A túl sok részével egyet is értettem, a második felével viszont még mindig nem sikerült megbarátkoznom. Mivel annyi történik, hogy az arányok csúszkálnak ide, vagy éppen oda. Szóval készül a kislemez, közben utazgattam is egyet, sorakoznak a festésre váró bútorok, csiszolgatok a 'lubban, meg azért közben dolgozni is kell. Értelem szerűen a blogos dolog kicsit elmaradt (elnézéseteket kérem). 


2014. június 29., vasárnap

Széktuning

Ez a szék nem mondhatja, hogy nem foglalkoztak vele, jó pár átfestést megélhetett már. Az aktuális vastag, rikító kék alatt bőven ott volt a piros, az alatt pedig valami barnás cucc. Ez a kombó kimondottan tetszett, bizonyos környezetben teljesen jól mutathat. Nekem két problémám volt csupán, az egyik, hogy fényes zománccal volt festve, valamiért nem szeretem a csilli bútorokat,  a másik, hogy túl harsány. Én az egy fokkal tompább színeket kedvelem. Essünk neki!




2014. június 15., vasárnap

"tea" tartó


Egyik kedves ismerősöm, Orsi, aki hozzánk nem vendégként érkezik, hanem hazatér, volt olyan kedves, hogy gyűjtögetett nekem, elvileg kávékapszulás dobozokat, mondván, hogy én úgy is tudom használni valamire. Hallottam én már ilyenről de nekem ez űrtechnológia, szóval ne menjünk bele mi volt ezekben. Pont jól jöttek, éppen aratom a mentát és a citromfüvet nagy bőszen. Utána szárítom, teszem el teának. Ilyenkor hidegen, télen melegen, imádom. De mégsem tehettem fel így a dobozokat a polcra. Megmutatom mi lett velük.

2014. június 12., csütörtök

Könyvespolc (krétafesték házilag)

Két dolgot el kell mondanom az elején. Mikor elindítottam a facebook oldalam, az egyik kedves olvasóm felhívta a figyelmem az Annie Sloan festékekre. (köszönöm Andi!) Utánajártam én ezeknek a kencéknek és arra jutottam, hogy nekem ilyet vennem kell. (Plusz, hogy valamit eddig marha rosszul csináltam, mert nem futottam össze ezzel a névvel.) Elhatároztam, hogy kiolvasom az internetet a témában. Persze rájöttem, ez a nőszemély annyira menő, hogy ez lehetetlen. Tele van a net. 

Andi is említette és én is láttam, hogy viszonylag az eredetivel megegyező festéket, létre lehet hozni házilag is. Elhatároztam, hogy a nagy bevásárlás előtt azért én ezzel megpróbálkoznék. Itt jön a képbe a másik dolog. Tudjátok, hogy imádom a fát. DE. A natúr fenyőtől egyszerűen kiráz a hideg. Nem tudom miért, nem tudom megmagyarázni, de rühellem. Ezen oknál fogva volt száműzve a környezetemből ez az amúgy teljesen átlagos kis könyvespolc. Nagyon f@sza, két legyet egy csapásra! Húztam mosolyra a szám a bajszom alatt.

2014. június 1., vasárnap

Fürdőszoba projekt #2 A törölköző tartó

Imádom az erdőt, sok időt töltök el ott, akár futva, akár sétálgatva, egyedül, vagy barátokkal. Amit megtehetek, azt próbálom megtenni a természetünk védelme érdekében. Igyekszem dolgokat becsempészni az erdőből a mindennapokba. Egy követ, vagy növényt, vagy most épp ezt fenyő darabot. Fan vagyok na.

Egyik random bóklászás közepette kitaláltam, hogy az új fürdőbe mennyire király lenne egy öreg, korhadt fa, mint törölköző tartó. Hála a jó istennek, hogy a hegyi troll Szikra barátom velem volt, mert bizony ez a fa körülbelül csak négyszer volt nagyobb, mint amit végül haza is hoztam. Szóval mentünk mendegéltünk, lestem az erdőt, hogy mégis melyik földön heverő példány lenne patent. Kiszúrtam egy szép szál darabot, amit az említett úriember végül nagy ordítást követően kettérottyantott. Esküszöm így volt. Haza persze nem hozta nekem, az rám hárult. 

2014. május 31., szombat

A 'Lubb


Említettem, hogy egy nagy 'lubb alakításra készülök így nyár elején, sok, rengeteg festéssel, parkettázással, új DIY bútorokkal stb. A plan, hogy a bombázást, majd a 'lubb, hamvaiból főnixként emelkedését, itt a blogon, Ti is végigkísérhessétek. Szóval, nem hülyeség ha előtte megmutatom Nektek, egy képes, mesélős bejegyzés keretien belül a jelenlegi állapotokat. Ahogy azt korábban elhintettem, ez a mi kis magán szórakozó helyünk, itt gyakorlatilag minden saját és barátok keze által készült sok-sok munkával. Ide gyűlünk össze télen, nyáron. Itt beszélgetünk, nevetünk, lelkizünk, butulunk, festek, olvasok. Fontos.

Tudni kell, hogy én a lágyabb, világosabb kevésbé harsány tereket szeretem. Nem nagyon találkoztatok eddig nálam, piros bútor festéssel vagy lila párnával. A 'lubb viszont ha úgy tetszik egy magán kocsma a kertünkben, nem egy lakó tér, nem a mindennapi közeg. Ez is a lényege, a kikapcsolódás, szórakozás. Ezért hát eklektikusabb, rikítóbb, harsányabb, színesebb, mint amit tőlem megszokhattatok. Jöjjenek a részletek, jöjjenek a képek.

2014. május 26., hétfő

Abroncsból ülőkét

A gumiabroncs újrahasznosításról nekem hirtelen két dolog jut eszembe. Egy. Még óvodás koromban a homokozó és úgy igazából minden, ezzel volt körberakva. Hasznos amikor a leányok kergetése közben megbotlik az ember, a kezében a cserebogarakkal (ez azért fontos, mert ugye ezeket akartam én a lányok hajába juttatni, tehát az istenért sem engedtem volna el a dögöket, ergo a kezemmel tompítani nem fogok), mert így nem az arcát fejeli szét a mászókán, hanem a gumit. Patent. A másik remek felhasználási mód amitől szintén rosszul voltam és vagyok, amikor mindenféle rikító színnel lekenik a gumikat és beültetik  virágokkal. Ez sem szép na.

Én viszont durván egy éve leltem a neten egy gumiból-ülőkét rövidke képsorozatot (amit amúgy azóta se találok sehol) és mivel fölösleges abroncs azért akad, gondoltam megcsinálom a saját verzióm.


2014. május 19., hétfő

Hűtőt a 'Lubba

bögrés bejegyzésnél valamiért, a megemlített, táblafestékkel lekent hűtő jobban érdekelt Titeket, mint maguk a bögrék. Ezért gondoltam nem takargatom tovább. Plusz lassan nekiesek a "nagy 'lubbalakítás 5.0-nak" és előtte mindenképpen szeretném megmutatni a jelenlegi helyzetet is. Részletekben, utána pedig egészében.

A 'lubb a nyári törzshelyem. Nyáron meleg van. Inni pedig hideget szeretünk. Viszonylag hamar kilogikáztam, hogy hűtő mindenképpen kell. A lényeg, hogy keveset fogyasszon és beleolvadjon a 'lubba mint olyanba.

Biztos mindenki látott már valamelyik boltban ilyen hengeres hűtőből egy példányt. Kitaláltam, hogy nekem ilyen kell, mert nem kocka, mert nincs tele felesleges cullangokkal és amúgy is tök menő. Jelenleg rengeteget találni a neten, amikor én vadásztam persze egy darab sem volt. A legjobbkor hullott az ölembe egy kidobásra szánt darab, mert éppen kezdtem feladni és a nagy melegre való tekintettel, beletörődni egy sima kis hűtő vásárlásba. De a lényeg, hogy szemétszállítás címen kaptam egy ilyet.

2014. április 12., szombat

Kis szekrény + gyümölcsös láda

Nah...hát jó régen volt, hogy írtam. Ezer egy dolgom volt, pl zenekarosdit játszottunk (persze ez reklám, akit érdekel ITT lesse meg), ezen kívül idén szeretnék egy önálló kiállítást is tető alá hozni, szóval festettem, fotóztam, dolgoztam, itt a jó idő, kirándultam. De nem mentegetőzők biztosan lesz még ilyen:). Múlt héten viszont egyik kedves ismerősöm azt mondta: "folytasd b#szki és ez parancs!". Katona ugyan én már nem voltam, de azt még én is tudom, hogy a parancsot nem basszuk meg, mert szaporodik.

A bejegyzés tárgya egy rozzant kis szekrényke (éjjeli szekrény, gondolom én, de nekem ahhoz túl nagy), amit Szikra haverom próbált meg kidobni (ostoba). Én meg persze elbugáztam és nekiláttam.



2014. január 27., hétfő

Bögrék

Mivel éppen kegyetlen hideg van kint, plusz amúgy is ipari fogyasztónak számítok, ha teáról van szó, jöjjön egy rövidke bögrés bejegyzés. Sok bögrém van, nagyon sok. Többnyire szeretem őket, mindig mást. De most éppen ezek a legklafábbak. Aki szemfülesen lesi az internetet biztosan találkozott már ilyesmivel, de én még az elején megfogadtam, hogy ide csak az kerülhet fel, amit a saját két kezemmel készítettem. (Nah jó nem vesszük bele ha a Lacsika haj-szárítózza a festéket vagy a Ratyibá keveri a maltert.) Ezért jöjjön most az én verzióm.
 

2014. január 26., vasárnap

Katonai ládák

Aki ismer az tudja, hogy betegesen vonzódom a ládákhoz és kosarakhoz. Remekül el lehet pakolni bennük minden kacatot és emellett még baromi jól is néznek ki. Így hát az évek során elég szép gyűjtemény jött össze. Ehhez mondjuk az kell, hogy módszeresem vadásszam őket mindenfele. Jelen esetben két régi katonai ládáról beszélünk. Az egyiket régebben kaptam egy kedves ismerősömtől, mondván én minden ilyen sz@rnak örülök, ő meg úgyis csak kidobná. A másikat az interneten leltem egy licitálós oldalon, (igen V és aterára végződik) nevetséges összegért.

2014. január 25., szombat

Íróasztal

Szerintem minden ház körül van legalább egy olyan bútor, amire az ember azt mondja, "ezt kár elherdálni". Persze, igazából nem jó sehova, meg már régi, meg ronda és amúgy is csak a helyet foglalja. Ebből szokott az következni, hogy az ember a végén mégis kidobja ezeket a darabokat. Természetesen nekem is volt egy ilyen, a történetbe illő íróasztalom. Még gyerekkoromból maradt meg, pihent a padláson egy keveset, volt egy kicsit itt, egy kicsit amott, de igazából sehova nem volt jó. Kidobni persze nem akartam. Emlék, meg hát ez még fából van és ahogy azt már említettem, imádom a fát.
 

2014. január 13., hétfő

Fürdőszoba projekt #1

Gondoltam, hogy a 2013-as nagy bejgliszezon végével én is lelassulok és nem leszek olyan termékeny, (mármint bejegyzés ügyileg, remélem a többi rendben van) de hogy ennyire, az nem volt betervezve. Nah, ne magyarázkodjunk, vágjunk bele.

A tetőtérben van egy kicsi kis fürdőszoba, ami bizonyos okokból eddig nem volt használva. Egyik reggel úgy ébredtem, hogy már pedig én szeretnék fent zuhanyozni, ezért szétbombázom az egészet. Zuhanykabint, tapétát...az egészet, mondogattam. (Ez annyira jól sikerült, hogy a nagy bombázás közepette a zuhanykabin ajtaja rám is robbantotta magát. Haragudtam rá nagyon, meg magamra is, mert szemüveg nélkül ügyködtem, látni meg azért eléggé szeretek. De aggódni nem kell, hiba nincsen) Persze a dolgok előrehaladtával és pénztárcám tartalmának fogyásával, némiképpen azért módosult a plan, de többnyire azért tartottam magam. A költségek lefaragásának érdekében úgy döntöttem, hogy az eredeti "fürdőszobaszekrény" marad, legalábbis egy darabig. Ezzel egyetlen piciny baj volt, hogy fájdalmasan semmilyen. Mindenki ismeri ezt a mindenhol kapható, fehér (az isten tudja miből van) sablon, kis fiókos szekrénykét. Ők azok, enyhén más fiók osztással.
 

2014. január 7., kedd

Rövid bejegyzés egy teáskannáról

Ahogy a cím is mutatja, ez egy rövidke bejegyzés lesz. A lényege, hogy mielőtt valamit végleg az utánunk hömpölygő szeméthalmaz tetejére hajítanánk, gondoljuk át, jó-e még valamire. (és ez nem egyenlő azzal, hogy minden haszontalan sz@rt összegyűjtünk és elraktározunk, mert azt nagyon rühellem!:).

Amúgy ha végképp nem bírjátok, dobjátok ki nyugodtan, ha olyan, majd én összeszedem. Ebben az esetben is ilyesmi történt. Meséltem a cimborákról, akik az első konténerbe nem vágták bele a konyhaszekrényt. Nah, ezt az alumínium teáskannát viszont belevágták. Én megláttam, megörültem, kikukáztam, hazahoztam.

 

2014. január 5., vasárnap

Ablakkeretből képtartót

Mint már említettem, imádom ha valami kopott, régi vagy, hogy divatosan fejezzem ki magam antik. Természetesen ennek a meseszép "antik" ablakkeretnek is van egy rövidke története.

 

2014. január 4., szombat

Dohányzóasztal

Tudnotok kell, hogy van nekem egy olyan kis, különálló helységem amit úgy hívunk, a 'lubb. (Ahogy egyik tanult cimborám magyarázta el egy értetlenkedő vendégemnek: " 'lubb érted...silent K...mint az 'ocsma meg a kocsma, vagy ha angolos vagy akkor a knife") Szóval van ez a 'lubb ahol ülünk, teázunk, nevetünk, részegedünk, alszunk, tehát többnyire a kikapcsolódásunkat szolgálja. Itt gyakorlatilag minden a saját és barátaim keze munkája, a lámpaburán át (az asztalkán) az ajtóból készült bárpultig minden. Ezt csak azért mesélem el, mert sok dolgot szeretnék veletek megosztani a 'lubb különböző szegleteiből, ami remélhetőleg a végén összeáll egy nagy egésszé :)

Tehát a hely adott, kellett egy dohányzóasztal. Amit én szeretek, ha egy bútor nagy, robusztus, amire a Jóska bácsi azt mondja, ebben van anyag fiam. Egy meg nem valósult lépcső projektből maradt egy ilyen klassz 0,15 x 0,07 x 4,0 m méretű darabkám. Tökéletes! Gondoltam én.

(Mielőtt azon morfondíroznátok, hogy há hülye ez, ha ebből a drága faanyagból, időt, festéket beleölve asztalt csinál, mikor a 'esco-ban tök olcsón lehet venni. Elmondom kb 3000 magyar pénz, plusz a festék, plusz a csiszolópapír. Könnyen kimatekozható, hogy ennek a sokszorosáért kap az ember valami gány bútorlap tákolmányt.)  

2014. január 3., péntek

Konzervmécses

Mindig azt mondom, hogy bármiféle szöszmötölés során a legfontosabb az inspiráció. Legyen az étel, festmény, zene, kertészet, bármi...látsz valamit, ami megtetszik, kicsit a magad képére formálod, alakítod, abból jön valami teljesen más és bumm máris szebb a napod. Hogy miért mondom ezt? Mert természetesen a következő mécsest sem én találtam ki, ezer helyen láttam, valószínűleg ugyanennyien csinálták is meg ugyanígy. De remek ötletnek tartom és bárki könnyedén megcsinálhatja a saját elképzelései szerint. Jöjjön tehát az én verzióm.

2014. január 2., csütörtök

Konyhaszekrény projekt #1

Nos kezdjünk bele! :) Ennek a projektnek a kiindulópontja egy jó barát felújítandó házikója volt. Költségek lefaragása érdekében szinte mindent a kedves tulaj építgetett a helyére a saját, és cimborák kezével. Az egyik ilyen meló utáni meló során merült fel, hogy "Te Bebi, ezt a régi sz@r konyhabútort nem-e lehetne valahogy, olcsón, emberi köntösbe bújtatni? Csak pár évig kellene kihúznia, amíg elég magyar forint gyűlik össze valami klafára". Én meg mivel fáradhatatlan bütykölő és elkötelezett DIY rajongó hírében állok, természetesen rávágtam: "hát hogy a pi..."